5. fejezet: Az ellenség csapdájában

Mirokuék követték a fekete angyalokat, de amikor  meglátták a kastélyt mindhárman beleborzongtak. Óriási sötétség vette körül és semmit sem lehetett tőle látni. Még a blokkoló védőpajzsot sem aminek nekiütköztek.
Sango:-    Egy védőpajzs. Nem tudsz rajta áttörni Miroku?
Miroku:-   Sajnos nem. Az erőm nem elég nagy egy ilyen védőpajzs felbontására.
Shippou:- Akkor most mi lesz?
Sango:-    Ott egy barlang. Menjünk és találjunk ki valamit.
Miroku:-    Egyetértek.
Shippou:- De Kagome és Inuyasha!
Miroku:-    Meg fogjuk őket menteni!
Sango:-    Kirara, vigyél minket a barlanghoz!
A barlang kihalt volt. Gyűjtöttek tűzifát, majd tüzet gyújtottak. Shippou hamar elaludt, de Sango és Miroku még beszélgettek.
Sango:-    Mondd Houshi-sama, szerinted meg tudjuk őket menteni?
Miroku:-    Sango, ne félj! Ki találunk valamit.
Sango:-    Mi lesz, ha mégsem? Egyedül Kagome látja a szilánkokat, és egyedül Inuyasha tud elbánni erős démonokkal. Nélkülük még Naraku ellen sem lehet esélyünk.- Sango szemébe könnyek szöktek.- Hogy mentem meg így Kohakut, és hogy bosszulom meg a családomat, ha egyedül nem vagyok képes legyőzni Narakut?- Sangoból kitört a sírás.
Miroku egy kicsit megdöbbent azon, hogy a lányt sírni látta. Eddig azt hitte, Sango lelkileg nagyon erős, és sosem sír. Miroku közelebb ment Sangohoz, és magához ölelte.
Miroku:-   Hidd, el ugyanúgy félek én is, ahogy te. De nem hagyom, hogy bármi is történjen velük, főleg veled.
Sango e szavak hallatán kicsit megnyugodott.
Sango:-   Köszönöm Miroku. De...miért fogdosod a fenekem?
Miroku:-   Miért? Le vagy törve, nem?
Sango egy nagy pofon kíséretében leállította Mirokut.
Miroku:-   Au! Ezt meg miért kaptam?
Sango:-   Tudod jól te disznó!
Miroku:-   Csak próbáltalak megvigasztalni.
Sangot nem érdekelték a fiú kifogásai, és aludni tért. Nem sokkal később Miroku is.
A kastélyban, reggel:
Inuyasha mikor felébredt egy cellában találta magát, kezei a falhoz voltak láncolva.
Inuyasha:- Hol vagyok?
Ekkor kinyílt az ajtó. Satsi jött, Kagomeval. A lány teljesen átváltozott. Egy fekete ruha volt rajta ami,  gyönyörűen állt neki, de nem illett hozzá. Tudta, hogy Kagome sosem venne fel ilyet.
Satsi:-        Lám felkeltünk kedves hanyou. Üdvözöllek a birodalmamban.
Inuyasha:- Te hoztál ide?
Satsi:-        Pontosan.
Inuyasha:- Mit csináltál Kagomeval?!
Satsi:-        Semmit csak megadom neki, amit megérdemel.
Inuyasha:- Rabszolgaságot?
Satsi:-    Nem. Hatalmat. Ebben a lányban rengeteg energia van, amit a birodalmam erősítísére használhatnék. És még gyönyörű is. Sajnálom hanyou, de Kagome a feleségem lesz.
Inuyasha:- Nem manipulálhatod őt!
Satsi:-        Dehogyis nem. Meglátod öt napon belül a fekete angyalok királynője lesz. Kagome gyere ide!
Kagome teljesítette a parancsot.
Satsi:-        Inuyasha szükségünk lesz rád, hogy Kagome örökre eltudjon felejteni. Az én
varázslatom csak ideiglenes. És megtiszteltetésnek venném, ha láthatnád az
esküvőnket. Kagome készítsd fel vendégünket a házassági szertartásra.
Kagome:-  Igen uram.
Azzal Satsi kiment. Inuyasha kettesben maradt Kagomeval. A lány nem csinált semmit csak nézte.
Inuyasha:- Kagome! Hallasz engem? Kérlek, segíts kiszabadulnom!
Kagome most közelebb ment Inuyashához. Megfogta a vállánál és körmeit belemélyesztett.
Inuyasha:- Kérlek Kagome! Hallasz engem? Segíts!- Inuyasha teljes szívével mondta ezeket a szavakat.
Kagome hirtelen abbahagyta a karmolást, és négykézlábra esett.
Kagome:-  Inuyasha...segíts...nem bírom sokáig...kérlek...- A lány már alig bírt beszélni.
Inuyasha tudta, hogy ha nem tesz valamit, Kagome elájul. Leguggolt a lány elé és megcsókolta. Gyengéden hozzászorította a száját a lány ajkához. Ez volt az a bizonyos első csók. Ami félénk, de szenvedélyes, ami körülöleli az embert, és érzi, hogy igazán szeretik.
Kagome csuklójáról a jel elhalványodott, de még nem tűnt el. A lány magához tért.
Kagome:-  Inuyasha...köszönöm.
Inuyasha:- Kagome én...
Kagome:-  Állj, ne mondj semmit.- Kagome felállt, és kiment a cellából. Pár perc múlva visszatért a lánc kulcsaival. Kagome kinyitotta Inuyasha láncait, amik a falhoz kötözték.
Kagome:-  Hogy köszönhetném meg...
Inuyasha:- Csss.....ne mondj semmit. - azzal Inuyasha ismét megcsókolta Kagomet. Olyan szenvedéllyel, amelybe mindketten beleremegtek. A féldémon egyszerűen nem akarta elereszteni magától a lányt. Félt, hogyha elengedi valami szörnyűség, történhet Kagomeval. Örökre vele akart maradni, megvédeni, ölelni, csókolni....... . Inuyasha lassan levette Kagome ruháit, és a lány nem állt ellen. Hagyta, hogy Inuyasha szeresse, úgy ahogy ő a féldémont. Kagome pedig csak csókolta a száját, a nyakát és az arcát. A lány levette a hanyou ruháit majd mindketten, lefeküdtek a földre. De nem eresztették el egymást. Egy kicsit sem. Hagyták, hogy azt tegyék, amit a szívük diktál. Pár perccel később mindkettőjüket gyönyörű érzés fogta el. Az a tudat, hogy aki mellette van, örökre vele marad, és együtt élik le az életüket. Kis idő múlva, Inuyasha csak figyelte Kagomet, aki pihent. A féldémon a lány arcát simogatta.
Inuyasha:-  Kagome, én nagyon féltettelek.
Kagome:-   Miért?
Inuyasha:-  Hogy mit csinál veled az a démon. Nem tudtam elviselni, hogy nem vagy mellettem.
Kagome:-   Én is féltem. Féltem mert nem tudtam hol vagy, és hogy miért nem vagy velem. Inuyasha én nagyon sajnálom, hogy bántottalak. Egyszerűen nem tudtam ellenszegülni Satsi parancsának.- Kagome szeméből könnyek jöttek elő.- Hidd el Inuyasha én nem, akartalak bántani.
Inuyasha:-  Css... semmi baj. Nem is fájt annyira. Gyere, szökjünk meg innen.
Kagome és Inuyasha felkeltek és felöltöztek. Inuyasha az ablakot nézte, hogy vajon kibírnak e azon szökni.
Inuyasha:-  Kagome gyere, az ablakon ki tudunk jutni.
A lány nem mozdult. Csak állt, és az ajtót figyelte.
Inuyasha:-  Kagome?
Ekkor kinyílt az ajtó és Satsi lépett be rajta.
Satsi:-        Hogy van az én mennyasszonyom? Jól szórakoztál Kagome?
A lány odament a fekete angyalhoz és odabújt hozzá.
Kagome:-  Minden jól ment uram. De a hanyout is megkérdezheted erről.
Inuyasha:  Nem lehet. Kagome visszaváltozott. Mindazok után....
Inuyasha:- Engedd el Kagomet. Ő nem érdemel meg téged.
Satsi:-        Fogd vissza magad hanyou. Megértetted? Ha még nem tisztáztuk volna ezerszer,
elmondom újra: Kagome az enyém. Ő lesz a mennyasszonyom, Felfogtad?
Különben is. Ki lenne számára a jó? Te? Egy féldémon aki csak arra használja, hogy
szilánkokat kerestessen vele?
Inuyasha:-  Te szemét...- Inuyasha elővette a tetsusaigát és teljes erejéből megtámadta a démont.
El is találta a vállánál, de alighogy elkezdett vérezni a seb máris beforrt.
Satsi:-        Látod, nem árthatsz nekem. Én vagyok a fekete angyalok ura. Engem nem lehet csak karddal legyőzni. Még a tetsusaigával sem.- Satsi kiszólt az ajtón.- Őrök! Láncoljátok vissza kedves vendégünket a falhoz.
Azzal Satsi és Kagome kimentek. Kis idő múlva meg is jött az őrség és visszaláncolták Inuyashát.
Kagome és Satsi a trónterembe mentek.
Satsi:-        Mi lenne Kagome ha az esküvőt holnap este, rendeznénk meg itt. A ceremónia után
pedig elvégeznénk a szertartást, hogy soha többé ne emlékezz a hanyoura.
Kagome:-  És miből állna a szertartás uram?
Satsi:-       Egy tört kell szúrnod a szívébe, hogy tudd nincs többé kit, szerettél. Majd iszol a véréből, hogy emlékezz kit, szerettél. Utána pedig én adok a véremből, hogy tudd kit, kell szeretned és szolgálnod.
Kagome:- Értem.
Satsi:-       El kell mennem egy kis időre. Ne haragudj. El tudod magad foglalni addig?
Kagome:- Igen.
Satsi:-       Jó. Nemsokára jövök.
A barlangban:
Miroku:-    Sango ébredj. Mindjárt dél van.
Sango:-    Tessék? Mi a baj Miroku? Nem lehet dél, hisz még mindig sötét van.- Látszott, hogy Sango csak most ébredt fel.
Miroku:-    A Fekete angyalok birodalmába vagyunk. Meg kell keresnünk Inuyasháékat.
Sango:-    Tényleg!! Ne vesztegessük az időt.- Sango határozottan felállt, de aztán vissza kellet ülnie, mert alig kapott levegőt.
Miroku észrevette ezt.
Miroku:-   Óvatosan Sango. Ez a védőpajzs mérget bocsát ki magából, ezért pusztult itt minden ki. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat.
Sango:-    Rendben. De hol van Shippou?
Miroku:-   Elküldtem, hogy nézzen körül minden rendben van-e.
Sango:-   És Kirara?
Miroku:-   Ő Shippouval ment.
Sango:-   Köszönöm Miroku.
Miroku:-   Mit?
Sango:-   Hogy mindenre gondolsz. Igaz néha kicsit perverz vagy és elviselhetetlen, de alapjában véve nagyon kedves ember vagy.
Miroku:-  Sango... be kell vallanom valamit.- Miroku mélyen Sango szemébe nézett.
Sango:-   Mit?
Miroku:-  Én...én...én... megfoghatom a fenekedet?
Sango:-   Mi? Ó, te perverz.- Sango nem számított erre a kérdésre. Azt hitte, hogy Miroku szerelmet vall neki. Végül a démonvadász egy hatalmas pofon kíséretében megadta a választ. Szegény Miroku viszont egyszerűen nem tudta bevallani azt, amit a lány iránt érzett. Nem tudta neki bevallani, hogy szereti. Neki sokkal könnyebb volt egy lányt arra kérnie, hogy a gyermeke anyja legyen. Viszont az a tenyérfolt az arcán eszébe jutatta, hogy ne kérdezzen többé ilyeneket. Ha nem is soha többé, de egy ideig biztos nem.
Shippou ekkor érkezett vissza Kirarával.
Shippou:- Minden rendben van odakint. Miroku mit csináltál már megint Sangoval?
Miroku:-    Nem érdekes. Akkor indulhatunk?
Sango:-    És mégis, hogy akarsz bejutni abba a kastélyba? Ha nem tudnád egy nagyon erős védőpajzs, veszi körül!!!!
Miroku:-   Csak hogy én, a kiváló szerzetesi tapasztalataimnak köszönhetően találtam egy titkos bejáratot, amin át bejuthatunk.
Sango:-    Mégis hol?
Miroku:-   Közelebb, mint gondolnád.- a fiú a barlang bent falához ment, ami egy rakás kőkupac volt.
Miroku:-   Ha közelebb mész hozzá, hallhatod a szél fúvását. Ez az alagút a kastélyhoz vezet.
Sango:-     Miért vagy benne te ilyen biztos?
Miroku:-   Ez egy úgymond szerzetesi megérzés.
Sango:-     Jó, de hogy hordjuk el ezt a rengeteg követ? Három napra lenne szükség, hogy ezt mind eltüntessük.
Miroku:-   Erre való a lyuk a tenyeremen. Kazanaa!!!!!- és Miroku rövid idő alatt az egész kőrakást eltüntette.
Shippou:- Akkor megyünk már végre?
Sango csak csodálta Miroku képességeit. Mindig meglepte őt valamivel.
Sango:-    Igen megyünk. Kirara, gyere!

6.  Szeretni vagy halni

Satsi bement a szobájába, majd megnyitotta a titkos ajtaját, ami egy könyvespolcból indult ki. Tíz perc gyaloglás után egy ajtó jelent meg, ahol az uralkodó titkos szobája volt. A szobában különféle térképek, tekercsek, könyvek volta. A helység közepén egy asztal, rajta pedig egy tekercs volt, amin egy varázsige szerepelt. Satsi az asztal elé lépett.
Satsi:-     Most örülhetsz Naraku. Örökre megszabadítalak Kagometól. – e szavakra a tekercsből egy óriási, vakító fénysugár tört elő, amiben Naraku feje jelent meg.
Naraku:- Sikerült elválasztanod Inuyasháéktól?
Satsi:-     Ő mostmár az enyém lesz. Sem Inuyasháé, sem senki másé.
Naraku:-  Beleszerettél?
Satsi:-     És ha igen?
Naraku:-  Nincs semmi ellenvetni valóm. Azonban van itt egy kis probléma.
Satsi:-     Ugyan mi?
Naraku:-  Az, hogy Kagome vonzódik Inuyashához. Amíg te egyedül hagytad őket a cellában Kagomeról a jel elhalványodott.
Satsi:-     Tessék? Az nem lehet!- Satsi a döbbenettől meg sem tudott szólalni. Olyan még sosem történt vele, hogy egy halandóról csak úgy elhalványodott volna a rabszolgaságot segítő jele.
Naraku:-  Azt ajánlom, hogy még ma essetek túl a szertartáson.
Satsi:-     Igen. Az lesz a legjobb.
Azzal az uralkodó kiment a szobából, majd a trónterem felé vette az irányt. Kagome már nem volt ott, így megparancsolta az embereinek, hogy tüstént keressék meg és hozzák ide őt.
Nem sokkal később be is hozták a lányt. A kertben ült egy padon.
Satsi jobbnak látta nem szemére vetni a történteket. Elvégre a lány a jelnek köszönhetően nem is emlékezett Inuyashára. Megfogta a lány kezét, és óvatosan megnézte, hogy a jel még rajta van e. Satsi szerencséjére újra erősen rá vésődött a lány csuklójára. Így biztos, hogy teljesíteni fogja újra parancsait.
Satsi:-       Mi lenne, ha még ma megtartanánk a szertartást és az esküvőt?
Kagome:- De miért uram?
Satsi:-       Mert már nagyon szeretném, ha a feleségem lennél.
Kagome:- És mikor?
Satsi:-       Pontosan alkonyatkor. Addig már nincs sok idő hátra. Te csak menj és készülődj, a többit majd én elintézem.
Kagome:-  Igen uram.- Azzal Kagome elment a szobája felé.
Satsi magához hívta az egyik őrt.
Satsi:-       Azonnal készüljetek elő a szertartásra, a hanyout pedig hozzátok elém.
Az őr így is tett. Pár perc múlva már hozta is Inuyashát, akinek tiszta vér volt az arca, mert megkínozták s ő nem tudott kiszabadulni a láncok fogságából. Az őr erősen szorította, nem engedte szinte levegőhöz sem jutni.
Satsi:-       Engedd el.
Az őr elengedte Inuyashát, aki alig bírt állva maradni.
Satsi:-       Nos kedves hanyou, úgy döntöttem, hogy még ma megláthatod, ahogy Kagome a feleségem lesz.
Inuyasha:-Tessék?- Inuyasha e mondat hallatára rögtön összeszedte magát.- Meg ne próbáld! Én szeretem őt és ő is szeret engem!
Satsi:-       Ne merd ezt mondani. Tudom, hogy mi történt kettőtök között a cellában. Nem engedem, hogy elvedd tőlem!
Inuyasha:-Nem volt a tiéd soha. Csak manipulálod őt!
Satsi:-       Én csak a biztosra megyek. Ezért is fog ő, téged megölni.
Inuyasha teljesen ledöbbent. Talán még egy kicsit meg is rémült.
Satsi:-       És jól jegyezd meg hanyou: Kagome az enyém lesz. És te ezen már nem változtathatsz. Őrök! Vigyétek!
Satsi kiáltására az őrök visszavitték Inuyashát a cellájába.
Satsi:-       Készítsétek fel a hanyout a szertartásra. Nem akarom, hogy bemocskolja az esküvőt a véres ruhájával.
Az uralkodó e mondandója után felment Kagome szobájába. A lány (aki nem volt eszméleténél ) éppen fésülte a haját.
Satsi:-       Nemsokára összekötjük életünket, és te leszel a legelbűvölőbb királynő a Fekete angyalok birodalmában. Még az az ostoba hanyou sem tehet ellene semmit.
Kagome:- Ki?
Satsi:-       Az a semmirekellő féldémon: Inuyasha!
Kagome:- Mit akarsz vele tenni az esküvő után?
Satsi:-       Hát nem emlékszel? Te fogod megölni.- azzal Satsi odament a lányhoz, kivette a fésűt a kezéből és ő fésülte tovább a haját.
Satsi:-      Egyszerűen gyönyörű vagy. Mindig is egy ilyen feleséget szerettem volna.- Odahajolt a lányhoz és elkezdte csókolni a vállát. Pontosabban csak el akarta kezdeni. Hangos kürt szólalt meg.
Satsi:-      Gyere Kagome. Kezdődik az esküvőnk.
Karon fogta a lányt, majd eltávozott vele a szobából a trónterem felé.