Álomvilág   Éjjel két óra volt...Sötét volt az utcákon...Egy lélek sem járt arra.De ekkor cipőkopogás hallatszott.Egyre közelebb ért a parkhoz. Mikor már elég közel volt, megláthattuk ki volt az : Satsuki szaladt, ahogy csak a lába bírta.Később az okát is megláthattuk : egy oszló hulla közelített, baltával a kezében, ráérősen ballagva.Satsuki egy kis időre megállt pihenni egy fánál, de aztán továbbfutott. "Már közel a házunk!"-gondolta. Mikor a házuk elé ért, próbálta kinyitni az ajtót. Zárva volt. -Keichiro nyisd ki! Kérlek! Nyisd ki az ajtót! Az ajtó továbbra sem nyílt ki, de még egy hang se szólt. A lény már a sarkon volt, így Satsuki továbbfutott. Momoko-éknál sem tudott elbújni, ott is ugyan ez volt a helyzet. Továbbra is futott, de ekkor.....megbotlott és elesett. "Jajj ne!A bokám!Nem bírok ráállni!" -SEGÍTSÉG!-kiabált-SEGÍÍTSÉÉÉG!!!! Úgy tűnt nem hallotta meg senki. A szörny meg csak jött...Már csak egyetlen méter választotta el őket....Már egész közel volt.....Már majdnem levágta a rémült lány fejét, mikor egyszercsak...Satsuki felébredt. Verejtékben úszott.Még mindíg halálra volt rémülve.Lassan kinyílt a szobája ajtaja.Satsuki egy nagyot sikított, de meglepetésére csak az öccse jött be. -Satsuki, ne sikíts, csak én vagyok.Bocsi, nem akartalak megijeszteni.Csak kimentem inni.Mondd csak jól vagy? -Semmi baj, csak rosszat álmodtam. -Rendben.Akkor jó éjszakát.Aludj jól! -Köszi.Te is. Másnap elmesélte barátainak az álmát. -Csak egy álom volt!-mondta Hajime-Nem kéne ennyire komolyan venned. -Gondolom eléggé megijedhetett az öcséd...-tette hozzá Momoko. -Tudjátok...Olyan valóságosnak tűnt az egész... -Nekem is voltak már ilyen valóságosnak tűnő álmaim...de túl kell lépni ezen is.Tedd te is ezt.-fűzte hozzá Reo. -Megpróbálom.-mondta Satsuki, de valahogy nem sikerült neki. Egész nap ezen agyalt.Mikor hazaért, megnézte a naplót. Nem talált benne semmi zombihoz hasonlót. Éjjel nyugodtabb szívvel feküdt le aludni. Néhány perc alatt elaludt... A parkban futott. Nem tudta miért. A háta mögé nézett és meglátta miért. A zombi már megint követte. Elfutott a házukig, ahol ismét zárva találta az ajtót. -Keichiro!!!Nyisd ki az ajtót!!! A kisfiú ajtót nyitott. De most nem olyan volt, mint általában. Olyan volt, mint akit elvarázsoltak. -Keichiro. Mondd, jól vagy? Most megjelent a fiú mögött a zombi. -Keichiro!!! Fuss!!!Ott van mögötted!!! Az meg sem mozdult. -Ke.......Keichiro...ez nem lehet! Satsuki arcán könnyek gördültek le. A szörny most őt vette célba. Ő megint elfutott Momoko-ékhoz. -Momoko! Momoko!-dörömbölt az ajtón. -Mi baj?-nyitott ajtót barátnője, aki cseppet sem látszott fáradtnak. Satsuki átölelte. -Szörnyű! Keichiro-t a hatalmábakerítette a szörny! Tényleg létezik és ide tart! -Nem. -Te...tessék? Mi nem? -Nem tart ide. -Hogy-hogy? -Mert már itt van.-mondta Momoko és átváltozott zombivá. Satsuki lehunyta a szemét. Mikor már kinyitotta, újra a saját ágyában volt. -Satsuki! Kelj fel! Iskolába kell menni!-ébresztgette kisöccse. Satsuki átölelte a kisfiút. "Jajj! Mihez is kezdenék, ha tényleg elvitt volna téged az a szörny?" -Mondd csak, jól vagy? -Semmi bajom. Csak egy álom volt... Satsuki az iskolában sem tudta elfelejteni az álmát. Megkérte Momoko-t, hogy ma este hagy aludjon nála. -Ha anyukám megengedi, akkor semmi akadálya!-mosolygott barátnője. Suli után Momoko-ékhoz mentek. Megengedték, hogy Satsuki ott aludjon. -Van egy ötletem Momoko! Maradjunk fent sokáig! -Miért? -Hogy miért? Hát azért, hátha ma történik valami érdekes. -Rendben. Este megnéztek egy ijesztő filmet, ettek, ittak, utána elkezdtek egymásnak rémtörténeteket mesélni. -Jéé.-jegyezte meg Momoko-Már 2 óra van! -Most én mesélek!-mondta Satsuki és elkezdte mondani-Egy fiúról szól a történet, aki nagyon félt lemenni a pincébe. Édesapja egy sötét éjszakán leküldte lekvárért. A gyerek tiltakozott először, de apukája is ragaszkodott az elváráshoz. A gyerek végül lement a sötét és ijesztő pincébe. És aztán... -Aztán mi lett?-kérdezte a hátuk mögül valaki. Satsukiék hátranéztek. A zombi volt az. Sikoltoztak, majd elkezdtek futni. Ki az ajtón. Satsuki mikor kiért, akkor vette észre, hogy Momoko nincs sehol. -Momoko! Momoko! Hol vagy? Nem jött válasz. Körülnézett hát, de nem látott senkit. Se kint, se bent. Csak a zombi jött egyre közelebb és közelebb. "Hát mégsem csak álom volt!"-gondolta, majd elkezdett futni. A házuknál bemászott az ablakukon, ami szerencsére nyitva volt. -Maya!-kiáltotta, meglátva a fekete macskát-Mit csinálsz te itt? -Én csak nevetek azon, milyen buta vagy! -Miről beszélsz? -Semmi, semmi. -Kérlek! Mondd el! -Nézd meg a naplót! -Megnéztem és nincs benne semmi! -Persze! Tényleg! Mindenkinek más alakban jelenik meg! -Mondd csak! Mondj el mindent, amit tudsz róla! Kérlek! -Jól van, de csak azért, mert látom, magadtól sosem jönnél rá! Satsuki leült és figyelni kezdett a macskára. -Az a valami nem más, mint egy alakváltó lidérc. Az álmaidban látott félelmeidet használja föl ellened. A képzeleted hozta létre, így az el is tudja tűntetni. -Szóval...csak annyit kell tennem, hogy... Satsuki nem tudta föltenni a kérdését, mert a zombi betörte az ablakot. Satsuki felállt és a szörnyre nézett. -MÁR NEM FÉLEK TŐLED! NEM LÉTEZEL! TŰNJ EL!-kiabálta Satsuki. A zombi köddé vált. -Szerintem menj vissza.-mondta neki Maya-A barátnőd már biztosan keres. -Tényleg! Megyek. És köszönöm! Satsuki gyorsan visszafutott. Momoko még mindíg ott volt, mint mikor a szörny megjelent. -Hol voltál?-mondta nagy ásítások közepette a lány. -Csak hazaszaladtam a naplóért.-mondta Satsuki és az órára nézett-Már 5 óra! Szerintem már nem fog semmi érdekes történni. Menjünk aludni. -Jó.-értett egyet álmos barátnője, azzal elmentek aludni...

By:Rere02