1.fejezet: Az új lány

- Jaj! Nem késhetek már el megint! Minek kellett megnéznem azt a hülye filmet este? Áh...nem igaz... - mondta Zoey a suliba loholva.

Pont akkor ért oda, amikor becsengettek. Az osztályfőnök lépett be.

- Egy kicsi figyelmet kérnék! Köszönöm...khmm...szeretném bemutatni Angelt. Egy másik városból jött ide a mi iskolánkba...

Egy magas, fekete hajú lány lépett be. Dús haját összekötötte. A ruhája nem az iskolai egyenruha volt, hanem egy fekete farmer illetve egy fekete ujjatlan.

- Öhm...az öltözködésen még van mit csiszolni...

- Talán valami gondja van a szerelésemmel? - meresztette a tanárra éles fekete szemeit a lány.

- Se...semmi!

- Jó...

A lány leült a Zoey mögötti padba.

Az egész nap unalmas volt. A nap végén Zoey úgy döntött, megpróbál összebarátkozni ezzel a lánnyal. Hátrafordult és...

- Szia...a nevem Zoey...

- Oh...szia...

Zoey már mondta is volna tovább a mondandóját, de megpillantott valami furcsa jelet a lány nyakán.

~ Ő is egy Vadmacska? Dehiszen csak öten vagyunk...ez nem lehet...~ gondolta Zoey. - Angel, nincs kedved elmenni egy kávézóba? Ha akarod, bemutatlak pár barátomnak...

- Oké.

Elindultak lefelé. Útközben összefutottak Markkal.

- Szia Zoey, szia Angel.

- Szia Mark! - köszönt neki elpirulva Zoey.

- Angel, jössz a kendo edzésre?

- Mennék, de sajnos nem érek rá...túl sok a dolgom ma...

- Értem...nos, akkor sziasztok...

Angel és Mark kezetfogott és indultak tovább.

- Honnan ismered Markot?

- Együtt járunk kendora.

- Úgy tudtam, hogy oda csak fiúk járhatnak.

- Ó, egy jó ruha csodákat tud művelni.

- Lehetne egy személyes kérdésem?

- Csak tessék...

- Tetszik...neked...Mark?

- Tetszeni? Ugyan! Kedves meg minden, de túl...tenyérbemászó...olyan nyakigláb forma...- felnézett az égre. - Különben is...már van egy fiú az életemben...

- Tényleg?

- Igen...- elővett ruhája alól egy nyakláncot, melynek a végén egy ezüst, félszív volt. - A másik fele a fiúnál van...mivel régen találkoztunk...csak erről ismerjük meg a másikat...

- Értem...mellesleg hány éves vagy?

- 15...

- Akkor nem értem...hogy kerültél a mi osztályunkba?

- Kimaradtam, visszafogtak, új sulik...stb.

- Oh...

Oda is értek a Macskávézóba.

- Üdvözlünk ti...Zoey! De jó hogy itt vagy! Öltözz, és munka! - mondta Corina. - Mellesleg ki a barátnőd?

- Ő Angel. Új tanuló az osztályunkban. Angel, ő Corina, aki épp az asztalt pucolja, Bridget, az a másik kettő pedig Renée és Kikki.

- Helló - intett Angel és leült.

- Kérsz valamit? - érdeklődött Bridget.

- Öhm...egy teát...

Zoey mindenkit betoloncolt a konyhába.

- Mi van?

- Ez a lány is egy vadmacs!

- Az nem lehet! - lepődött meg Wesley.

- De! Láttam a nyakán a jelet!

- Hmmm...érdekes...te mit gondolsz Elli...hé, hol van Elliot?

- A szobájában.

- Ah...mindegy...valahogy be kéne csalni...de hogy?

- Mi lenne, ha Wesley bevetné a bájait? - érdeklődött mosolyogva Corina.

- A bájaim? - lepődött meg a fiú.

- Igen. Rád minden csaj bukik...kivéve mi...mivel mi ismerünk - mondta Renée.

- Ah...na jó...megyek...különben is egész helyes a lány...

Wesley kiment a teával.

- Tessék...

- Köszönöm...

- Lehetne egy kérésem? Bejönnél velem az étterem azon részére?

- Öhm...bocs, selyemfiú, de...nem érek rá, ezt megiszom és mennem is kell...

Wesley úgy érezte, mintha egy villám csapott volna bele. Visszament.

- Na? Mi volt?

- Selyemfiúnak hívott...és egyszerűen lerázott.

Angel felállt.

- Zoey, elmentem! - kiáltott be.

- Ööö...jó...viszlát...

Angel intett nekik és kiment. Úgy fél óra múlva bezártak.

- Nah, a mai napnak is vége - mondta Bridget, miközben összesöpört.

- Igen...

- A mosogatnivaló a konyhában - mondta Elliot, de nem figyelt, hogy merre megy, és elesett a küszöbben.

- Most megkaptad! - mondta Zoey, de valami furcsát pillantott meg.

Elliot nyakában is volt egy nyaklánc, ami mindenbizonnyal az esés közben csúszott ki felsője alól. A medál egy félszív volt.

- A másik fele a fiúnál van...mivel régen találkoztunk...csak erről ismerjük meg a másikat - csengett Zoey fülében Angel pár szava. - Öhm...Elliot...mi az a nyakadban?

- Semmi - tette vissza ruhája alá a nyakláncot. Visszament szobájába és lefeküdt az ágyra.

 Mélyeket sóhajtott. Kezébe vette az elfelezett szivet és azt bámulta.

~ Angel...ha tudnám merre vagy...vagy hogy hogy nézel ki...

Kopogtak az ajtaján. Gyorsan visszadugta pólója alá a medált.

- Igen?

Zoey jött be.

- Mit akarsz?

- Szóval...csak arra lennék kíváncsi...hogy nem ismersz-e egy Angel nev...

- Angelt mondtál? - ugrott fel Elliot és megragadta Zoey vállát. Kishíján már meg is rázta őt.

- Igen...mitől lettél ilyen...izgatott?

- Én? Izgatott? - engedte el a lányt Elliot. - Öhm...dehogy...csak...mindegy...

- Netán ismered a lányt?

- Öhm...úgy is mondhatjuk...

- Osztálytársam...ma érkezett...

- Nem mintha érdekelne,c sak úgy általánosságban...nem tudod, hogy hol lakik?

- Nem, de ha gondolod, megkérhetem, hogy holnap vezessen erre az útja...egyébként...ő is egy Vadmacska.

- Tényleg? Meglepő...majd utánanézek...na viszlát...

Azzal Elliot Zoey orrára csukta az ajtót.

~ Angel...itt van...el sem hiszem...~ gondolta, majd leült a földre. - Az én Fekete angyalom visszatért...- ezt a mondatot már "kissé" hangosabban mondta ki.