A levegőben egy Angelre hasonlító nő lebegett. De semmilyen állatra nem hasonlított. Maga volt a fekete pokol. Minthacsak a Halál angyala lett volna ő. Fekete szárnyak, fekete ruha, fekete haj, fekete szemek, melyekből tükröződött a halál hidege. Arca bal felén egy fekete, szárnyszerű tetoválás volt.

- Hát nem egy szépség? - dícsérte saját "művét" Dren.

Elliot lefektette a fölre Angel lélektelen testét, és felállt.

- Vadmacskák! Támadás!
Mindenki felvette a harci alakját.

- Mehet? - kérdezte Zoey

- Megint?

- Igen!

- Macska izom, macska karom, macska varázs, teljhatalom! - mondták kórusban.

Támadásba lendültek, de nem akartak komoly sérülést okozni Angelnek. Viszont egy fordítva nem volt igaz: a "Halál angyala" erejének nagy részét bevetve harcolt volt társai ellen.

Elliot csak állt és nézte a harcot. Hol Angelt, hol a vadmacsokat nézte. És közben azon gondolkodott, hogy esetleg hogyan tudna segíteni rajtuk. De semmrie se jutott. Egyik kezét a zsebébe tette, majd meglepve tapintott meg benne valamit. Lassan kihúzta.

~ A nyaklánc...hát persze!

Kivette az ingje alól az ő felét, és levette a nyakából is.

- Nem tudjuk legyőzni - mondta Zoey.

- Mit tegyünk?

- Meg kell támadnunk...de komolyabban...

Angel ismét támadott. Mind az öt lány a földrekerült. Már lendült is, hogy az utolsó csapást is rájuk mérje...

...de Elliot a lányok elé állt, egyik-egyik kezében a medál két fele.

- Angel! Hallgass rám! Emlékezz! Te nem ez a Halálangyal vagy!

A magasba emelete a két fél medáldarabot és összeillesztette. Hatalmas fény kísérte az összeérést, majd egy fénygömb jelent meg, melyben egy jelenetet lehetett látni......

- Tényleg el kell menned? - kérdezte egy szőke kisfiú.

- Igen...a szüleim azt akarják, hogy költözzek oda...nem értem...eddig jól megvoltam a nővéremnél...- válaszolt szomorúan az elötte álló kislány.

- De...azért még találkozunk?

- Igen...azt nem tudom mikor...és hogy egyeltalán felismejük-e egymást...megvan! - mondta a lány, és levette nyakából a szívmedálos láncát.

A kisfiú érdeklődve nézte, mit csinál a lány. Az összeszedte minden erejét és pontosan középen kettétörte a medált.

- Tessék...erről fel fogjuk egymást ismerni...- a fiú kezébe nyomta az egyik felet.

Megnézte a kezébe került felet, és bólintott. A lány megpuszilta a fiú arcát és ment vissza.

 A fény mindent bejárt. Még a Halálangyal szívét is.

- Most, Zoey! - kiáltott hátra neki Elliot.

- Rendben! Csodaharang! Teljes erővel!
A méreg kivált Angel lelkéből. MiniMica gyorsan felfalta.

- Hm, nyami! - mondta.

Elliot megfogta a lélekkristályt és visszarohant Angelhöz.

- Nem igaz...majd még találkozunk...- mondta Dren és lelépett.

- Gyáva!

- Ah...mi történt? - kérdezte az ébredező Angel. Később eszmélt rá, hogy éppen Elliot karjaiban fekszik. Elpirult.

- Majd elmondom...inkább menjünk vissza...- mondta Elliot.

- Öhm...Elliot - szólalt meg Zoey.

- Hm?

- Az a kisfiú és kislány, akit az előbb láttunk, az...

- ...igen...Angel és én voltunk...

- Oh...értem...