- Aah...micsoda egy szörnyeteg ez az Elliot...vasárnap is behív dolgozni - morgott Zoey a kávézóba menet.

Amint belépett, nem talált senkit sem.

- Wesley! Elliot! - kiáltotta, de semmi válasz nem érkezett. - Nah mindegy...megvárom a többieket...

Megjelent Wesley.

- Wesley! Végre valaki...nem láttad Elliotot?

- Nem...nincs a szobájában?

- Lehet...majd később megnézem...

- Kukucs, megjöttünk - lépett be Corina, Bridget, Kikki és Renée.

- Nah, mindenki itt van...márcsak Angel hiányzik...bár ahogy Elliotot ismerem, biztos mára is szabadnapot adott neki...- mondta mérgesen Zoey.

- Ma nem, ma dolgoznia kell. Úgy emlékszem valami túlórát is említett...- gondolkogott hangosan Wesley.

- Tényleg?

- Öhm...nem vagyok benne biztos...de Elliot biztos tudja...

- Akkor megnézem fent...remélem ott lesz...

Zoey felrohant és kopogott. Nem jött válasz, ezért benyitott.

- Elliot itt v...

Azonnal elhallgatott. Elkerekedt szemekkel nézett befelé, ahol Elliot még mélyen aludt...

...karjaiban Angellel. Lassan becsukta az ajtótt és halál mereven visszament.

- Na? Megvan Elliot?

Lassan bólintott.

- Mi az Zoey? Mint aki kísértetet látott...

- Nem kísértetet, hanem azt a kettőt EGYÜTT!

- Azt a kettőt? Úgy érted...Elliot és Angel???? - lepődött meg Corina.

- Igen...

- Nos, úgylátszik Angel tényleg túlórázott...csak nem épp a kávézóban...- jegyezte meg Wesley.

- És te ezt csak ilyen egyszerűen mondod?

- Várható volt...

- Mostmár végképp nem értek semmit...- jelentette ki Zoey.

- Én sem...- mondta mindenki más.

Fél óra múlva Angel és Elliot felkelt, felöltözött, és mentek le.

- Jó reggelt! - köszönt Angel. - Készen állok a munkára!

- Remek! Akkor lehet nyitni...

Angel egész nap nagyon szorgalmasan dolgozott. Zoey és a többiek többször próbálták megközelíteni, hogy kiderítsenek egyet s mást, de amikor végre sikerült volna megszólítaniuk, Elliot folyton odament hozzá, vagy elhívta őket. Egyszercsak megcsörrent Angel mobilja. Felvette és miután végzett Elliothoz ment.

- Kicsim, nagy baj lenne, ha elmennék? Dolgom van.

- Persze...menj csak...- mondtam Elliot.

- Köszi - azzal egy puszit nyomott az arcára és miután átöltözött, kiment.

- Hé, hová megy? - kérdezte mérgesen Zoey.

- Dolga akadt...

Angel az erdőbe ment.

- Itt vagyok - mondta egy ismerős hang.

Megfordult.

- Szia nővérkém...hogy vagy? - kérdezte Dren.

- Ne hívj így...mit akarsz?

- A méreg nem vált be...

- Remélem tudod, hogy akár meg is halhattam, volna a méregtől!

- Tudom...de miután a macsokat elintézted, különválasztottalak volna...de új tervre van szükségünk...

- Szállj le rólam öcsi, többet nem használsz ki!

- Angel, te is űrmanó vagy, el kell fogadnod!

- Csak félig vagyok az! Évekig kínoztak azért, mert félig ember vagyok! Megpróbáltam beilleszkedni, de elegem lett belőletek! Azt mondtátok, ha teljesítem a küldetést, befogadtok és ugyanúgy fogtok kezelni, mint a többi űrmanót! - megállt. - Te...te...tudtam, hgoy itt találom Elliotot! Tudtad!
- Én? Ugyan...na jó, egy kicsit...

- Engem hagyjatok ki a hülye kis játékotokból! Mostmár én is Vadmacs vagyok!

- Akkor téged is ugyanúgy elintézünk!
- Ahogy akarod!

Angel felvette vadmacs alakját.

- Lássuk ki az erősebb...öcsi...

- Én nem harcolok...majd egy mutáns...

- Ne keverj bele civileket! Te harcolsz, kis gyáva!
- Mit mondtál rám?

- Gyávaaaaaaaaaa!!!!
- Majd meglátjuk!

Dren elővarázsolt a semmiből két kardot.

- Mágikus lándzsa! - kiáltotta Angel és a kezében megjelent egy lándzsa, melyre fekete kendők voltak csavarva.

Megkezdődött a testvér-harc. Egy idő múlva Dren nyerő helyzetbe került. Angel a földön volt, lándzsája pedig több méterre volt tőle.

- Véged van, nővérkém! Búcsúzz el az életedtől!

- Varázsíj! - kiáltotta egy női hang.

Dren elugrott.

- Corina! - örült Angel.

- Mi is itt vagyunk! És nem hagyjuk, hogy ez a dög végezzen veled! - mondta mosolyogva Zoey.

- Argh...most mennem kell - mondta Dren és eltűnt.

- Angel, jól vagy? - rohant oda Elliot.

- Hagyjuk őket magukra - mondta Wesley és elterelte onnan a lányokat.

- Igen...

- Mondd csak...igaz, amit Dren mondott? Hogy te tényleg a...

- ...a nővére vagyok? Csak...félig...

- Szóval...félig űrmanó vagy?

Bólintott, majd lesütötte a szemét.

- Én...megértem ha...ha nem akarsz többé találkozni...velem...elvégre...a legnagyobb ellenségetek...a féltestvérem...és...jobb lesz, ha visszatérek az űrmanókhoz...fényderült a titkomra...