6. fejezet: Testvéri kapcsolat
Orisz 2007.08.09. 20:19
- Aah...micsoda egy szörnyeteg ez az Elliot...vasárnap is behív dolgozni - morgott Zoey a kávézóba menet.
Amint belépett, nem talált senkit sem.
- Wesley! Elliot! - kiáltotta, de semmi válasz nem érkezett. - Nah mindegy...megvárom a többieket...
Megjelent Wesley.
- Wesley! Végre valaki...nem láttad Elliotot?
- Nem...nincs a szobájában?
- Lehet...majd később megnézem...
- Kukucs, megjöttünk - lépett be Corina, Bridget, Kikki és Renée.
- Nah, mindenki itt van...márcsak Angel hiányzik...bár ahogy Elliotot ismerem, biztos mára is szabadnapot adott neki...- mondta mérgesen Zoey.
- Ma nem, ma dolgoznia kell. Úgy emlékszem valami túlórát is említett...- gondolkogott hangosan Wesley.
- Tényleg?
- Öhm...nem vagyok benne biztos...de Elliot biztos tudja...
- Akkor megnézem fent...remélem ott lesz...
Zoey felrohant és kopogott. Nem jött válasz, ezért benyitott.
- Elliot itt v...
Azonnal elhallgatott. Elkerekedt szemekkel nézett befelé, ahol Elliot még mélyen aludt...
...karjaiban Angellel. Lassan becsukta az ajtótt és halál mereven visszament.
- Na? Megvan Elliot?
Lassan bólintott.
- Mi az Zoey? Mint aki kísértetet látott...
- Nem kísértetet, hanem azt a kettőt EGYÜTT!
- Azt a kettőt? Úgy érted...Elliot és Angel???? - lepődött meg Corina.
- Igen...
- Nos, úgylátszik Angel tényleg túlórázott...csak nem épp a kávézóban...- jegyezte meg Wesley.
- És te ezt csak ilyen egyszerűen mondod?
- Várható volt...
- Mostmár végképp nem értek semmit...- jelentette ki Zoey.
- Én sem...- mondta mindenki más.
Fél óra múlva Angel és Elliot felkelt, felöltözött, és mentek le.
- Jó reggelt! - köszönt Angel. - Készen állok a munkára!
- Remek! Akkor lehet nyitni...
Angel egész nap nagyon szorgalmasan dolgozott. Zoey és a többiek többször próbálták megközelíteni, hogy kiderítsenek egyet s mást, de amikor végre sikerült volna megszólítaniuk, Elliot folyton odament hozzá, vagy elhívta őket. Egyszercsak megcsörrent Angel mobilja. Felvette és miután végzett Elliothoz ment.
- Kicsim, nagy baj lenne, ha elmennék? Dolgom van.
- Persze...menj csak...- mondtam Elliot.
- Köszi - azzal egy puszit nyomott az arcára és miután átöltözött, kiment.
- Hé, hová megy? - kérdezte mérgesen Zoey.
- Dolga akadt...
Angel az erdőbe ment.
- Itt vagyok - mondta egy ismerős hang.
Megfordult.
- Szia nővérkém...hogy vagy? - kérdezte Dren.
- Ne hívj így...mit akarsz?
- A méreg nem vált be...
- Remélem tudod, hogy akár meg is halhattam, volna a méregtől!
- Tudom...de miután a macsokat elintézted, különválasztottalak volna...de új tervre van szükségünk...
- Szállj le rólam öcsi, többet nem használsz ki!
- Angel, te is űrmanó vagy, el kell fogadnod!
- Csak félig vagyok az! Évekig kínoztak azért, mert félig ember vagyok! Megpróbáltam beilleszkedni, de elegem lett belőletek! Azt mondtátok, ha teljesítem a küldetést, befogadtok és ugyanúgy fogtok kezelni, mint a többi űrmanót! - megállt. - Te...te...tudtam, hgoy itt találom Elliotot! Tudtad! - Én? Ugyan...na jó, egy kicsit...
- Engem hagyjatok ki a hülye kis játékotokból! Mostmár én is Vadmacs vagyok!
- Akkor téged is ugyanúgy elintézünk! - Ahogy akarod!
Angel felvette vadmacs alakját.
- Lássuk ki az erősebb...öcsi...
- Én nem harcolok...majd egy mutáns...
- Ne keverj bele civileket! Te harcolsz, kis gyáva! - Mit mondtál rám?
- Gyávaaaaaaaaaa!!!! - Majd meglátjuk!
Dren elővarázsolt a semmiből két kardot.
- Mágikus lándzsa! - kiáltotta Angel és a kezében megjelent egy lándzsa, melyre fekete kendők voltak csavarva.
Megkezdődött a testvér-harc. Egy idő múlva Dren nyerő helyzetbe került. Angel a földön volt, lándzsája pedig több méterre volt tőle.
- Véged van, nővérkém! Búcsúzz el az életedtől!
- Varázsíj! - kiáltotta egy női hang.
Dren elugrott.
- Corina! - örült Angel.
- Mi is itt vagyunk! És nem hagyjuk, hogy ez a dög végezzen veled! - mondta mosolyogva Zoey.
- Argh...most mennem kell - mondta Dren és eltűnt.
- Angel, jól vagy? - rohant oda Elliot.
- Hagyjuk őket magukra - mondta Wesley és elterelte onnan a lányokat.
- Igen...
- Mondd csak...igaz, amit Dren mondott? Hogy te tényleg a...
- ...a nővére vagyok? Csak...félig...
- Szóval...félig űrmanó vagy?
Bólintott, majd lesütötte a szemét.
- Én...megértem ha...ha nem akarsz többé találkozni...velem...elvégre...a legnagyobb ellenségetek...a féltestvérem...és...jobb lesz, ha visszatérek az űrmanókhoz...fényderült a titkomra...
|