Bevezető:

A keleti sivatagban vagyunk. Yoh, Lyesrg, Leny, Rio és Trey egy Dobi falu nevezetű helyet keres sikertelenül. Egyik nap új útitársuk lesz.

1 fejezet: Találkozás

-Nem bírom ezt a hőséget.

-Ne legyél ennyire puhány, hónyuszi.

-Ki neveztél „hónyuszi”-nak?

-Leny, Trey! Elég legyen! Nem megyünk semmire a veszekedéssel.

-Mért mindig övé az utolsó szó? –kérdezte csak úgy Trey.

-Na ha ezt megbeszéltük, akkor indulás tovább. -mondta Yoh vidáman. Már vagy 4 napja gyalogolnak. Dobi falut keresik de még nem akadtak a nyomára.

-Lyserg! Megpróbálnád megint?

-Oké Yoh. –Lyserg próbálta kinyomozni merre mehetnének.

-Találtál valamit? –kérdezte Rio.

-Igen. Egy erős sámán van a közelbe és erre tart. De elégé fura. Egyik percben még érzékelem, a másik percben már nem, és ez váltakozik.

„-Nem lehet, hogy itt van. Nem! Az képtelenség.”

-Yoh, mire gondolsz?

-Öööö... Semmire. –mondta zavartan.

-Már látom! -mondta Amidamaru.

-Ki az? -kérdezte Trey.

-Egy lány. -válaszolt Bason. –De a nyakán van egy fura jel.

„-Ő az! De mit keres itt?” -gondolkodott Yoh. Lassan elérte őket a lány.

-Meg vagy Asakura! -mondta hírtelen és felemelte a fejét, mivel eddig le volt hajtva és látni lehetett, szép csillogó aranysárga szemeit. -Meg vagy! –ismételte.

-Yoh, honnan a fenéből ismered? –kérdezte Trey. Nem válaszolt. Csak nézte a jövevényt, és ő is őt.

-Arany Hajnal! –szólalt meg hírtelen.

-Ne merd!

-Rendben.

-És most azonnal!

-Oké. Azt az oldaladat jól ismerem. Nem változtál semmit.

-De, sokat! Fegyverbe! –kiáltotta. –Átok, a botba! –ellövette az összecsukhatót, botját.

-Amidamaru, a fény kardjába!

-Ezek meg mit csinálnak? -kérdezte Trey.

-Honnan tudjam? –válaszolta Rio. Yoh és az idegen lány elkezdtek harcolni. Már egy jó ideje, hogy harcoltak. A többiek nem értettek semmit sem az egészből. Azt meg végkép nem, miért harcolnak. Az igegen lány egyet ütött és Yoh feje mellet megalította a botot.

-Győztem.

-Most igen. –és lették a fegyver. A következő pillanatban, a többiek a földre vágódtak. Mert Yoh és az idegen lány megölelték egymást.

-Most meg miért ölelkeztek??? –kérdezte érhetetlenűl Trey.

-Bocs de már régóta megígérted ezt.

-Tudom, tudom. Most behajtottad rajtam. De elégé sokat fejlődtetek mind a ketten.

-Neked köszönhetjük Yoh-chan.

-Szevasz Átok!

-Yoh, de ő ki? –kérdezte Lyserg.

-Bocsánat. A nevem Hajnal Nasi. Ő itt a védőszellemen Átok.

-Miért harcoltatok?

-Régi gyerekkori barátok vagyunk. Mielőtt a városba költöztem, megígértem Hajnalnak, hogy egyszer harcolhatunk.

-És ezt hajtottam be most. Megbeszéltük, hogy egy ütés. De azt csak szemléletesen csináljuk.

-Aha. –mondták a fiúk.

*

Folytatjuk!!!!!