2 fejezet: Gyermekkor

-Yoh. Kérhetek valamit?

-Persze Hajnal.

-Ugye majd egyszer harcolunk?

-Megígérem. De előtte nekem kell egy szellem. Neked van.

-Rendben. Átok téged mindig meg fog találni, és nem aggónok az ígéreted miatt, mert tudom, hogy betartod. Te vagy a fogó! –megérintette Yoh és elszaladt. Így telt el a nap. Teltek múlt az idő el telt 7 év. Yoh 13, Hajnal meg 14 éves.

-Hajnal el kell mennem.

-Nekem is. És lehet, hogy nem látjuk egy mást soha többet.

-Te mondtad. Nem aggódsz az ígéretem miatt, mert betartom. Most te ígérd meg, hogy még látjuk egymást!

-Rendben. Jó utat!

-Köszi és ne feled az ígéretedett!

-Nem fogom! Visszlát Yoh! –köszönt el tőlle. –Gyere Átok! Sokat kell gyakorolnunk.

-Igen is Hajnal-San.

*

-Milyen rég is volt.

-Igaz, igaz. Yoh bemutatnád a barátaidat?

-Ő Rio és a szelleme Togageroh. Trey és Kory. Leny és Bason. Lyserg és Cloe. Ő meg itt Amidamaru az én végőselemem.

-Furcsa csapat vagytok de mégis összetartó. Nekem mennem kell.

-Várj! Te is dobi falut keresed, nem?

-Igen. De egyedül könnyebb.

-De, barátokra...

-Midig szükség van! Tudom a kedvenc mondásodatt.

-Akkor?

-Rendben, veletek tartok, ha a többiek nem bánják.

-Nem. –vágták rá. Másnap mentek tovább. Dél környékén megálltak (Trey miatt) pihenni.

-Szokatlan a helyzet Hajnal-San.

-Igaz. Yoh nálad van a medálod?

-Persze.

-Ideadnád?

-Mire készülsz? -kérdezte és a kezébe adta a nyakláncát.

-Tudod te azt jól.

-Hamarosan tovább indulunk.

-Beérlek titeket, ne aggodj! -és elfutott egy irányba.

-Hova ment?

-Nem tudom. –ült vissza helyére. Egy fél óra múlva ismét úton voltak és Hajnal még nem ért vissza.

-Nem kéne megvárni?

-Nyugodj meg Lyserg. Utol fog minket érni, ahogy én ismerem. –elindultak.

*

Hajnal még mindig futott.

„-Ha jól emlékszem, hogy kell használni akkor, sikerülnie kell.” –eldobta egyenesen a nyakláncot. És egy hatalmas macska jelent meg. –Ez az! –Felült a hátára és úgy ment tovább.

„Tudom, hogy itt kell lennie! Meg vagy!” –megállt és leszállt. „-Kocsikerekek. Tudtam! A többek veszéjben vannak! Szólnom kell. Már tudom is hogy.” –Átok repülj föl, és a kódot!

-Igen is Hajnal-San. –felrepült és egy furcsa szót kiáltott a fiúk felé.

-Hajnal! –mondta Yoh és megfordult.

-Mi a baj Yoh? -kérdezte Leny.

-Semmi. „-Köszi Hajnal. Most már értem, miért mondtad el a titkos kódot.”

-Kész, Hajnal-San!

-Rendben. Most meg gyerünk utánuk! –visszaszált a macskára.

*

Folytatjuk!!!