3 fejezet: Már megint!

-Selly készen állsz?

-Igen.

-Rendben. Ha szolok, akkor. Most! –az öt sámán hölgy a fiúkra akart támadni.

-Yoh!!! –kiáltotta Hajnal.

-Amidamaru a Fény kardjába!

-Bason a Guan daoba!

-Cole az Indába!

-Kory a Deszkába!

-Togageroh a Fakarba!

-Átok a Végzet botjába! –mindegyikük gyorsan készen álltak a harcra. Hajnal is beérte őket de, már gyalog volt. –Köszi! –adta vissza a nyakláncát.

-Szívesen.

-Te meg ki a szösz vagy? –kérdezte Sarona. –Meghiusítottad a briliáns tervemet!

-Bocsi de, várható volt. 6 napja követitek a fiúkat.

-Úgy bizony! –helyeselte Yoh, Hajnal szavait.

-Mi?! -kiáltotak föl a többiek.

-Miért nem szóltál Yoh, ha tudtad?

-Biztosra akartam lenni.

-Támadás! –kiáltotta Sarona.

-Yoh most gyorsan!

-Úgy, mint régen.

-Igen! –Yoh eldobta a nyakláncát előre. És ismételten átalakult macskává. –Egyszerre kell!

-Oké.

-Amidamaru és Átok! Egyesüljetek Villámmal! –mondták egyszerre. A két szellem egyesült a macskával. Hatalmas fényáradat lett. Mikor az elmúlt, egy páncélos harcost láttak és a vállain állt Yoh és Hajnal a fegyvereikkel a kezükben.

-Nem hittem volna, hogy ez még sikerül.

-Te mondtad Yoh. Amit egyszer megtanul az ember, azt nem feledi könnyen!

-Ez meg mi? –kérdezte Milly.

-Honnan tudjam! –válaszolta Ellie. A fiúk nem tudtak mit mondani.

-Megtanítsunk titeket repülni?

-Hogyan csinálnátok? –kérdezte Sarona.

-Ez jó móka lesz! –mondta Yoh és Hajnalra nézet. –Tiéd.

-Így! –és Villám elrugta őket és szálltak és szálltak. –Ez jól esett.

-Nekem is Hajnal. –elkezdtek ereszkedni és végül földtett értek. Yoh visszarakta a nyakláncát a helyére. –Mit bámultok így? –kérdezte.

-Mi volt ez Yoh?

-Kedves Rio. Ez egy kis trükk.

-De mégis mi volt?

-Bocs Lyserg de, hétpecsétes titok. –mondta Yoh.

-Még tartozol eggyel Yoh.

-Tudom! És megadom, ha legközelebb találkozunk.

-Oké. Viszlát fiúk. Mennem kell. Köszönöm, hogy veletek utazhattam. –elindult az ellenkező irányba. –Ja, üdvözlöm Annát. De ne mond meg neki, hogy itt találkoztunk. –fordult vissza és ment tovább a lenyugvó nap felé.

-Megmondom. –kiáltotta utána. És kis csapatunk tovább ment. Mindenki tudta, hogy Yoh többet tudd erről a bizonyos, Hajnal Nasiről. De senki sem kérdezte.

„-Jó egy régi barátot látni. Remélem, megtalálod, amit keresel Arany Hajnal. De a mi titkunk marad az előbbi harc. És ne aggódj, nem mondom meg Annának, hogy te nem médium lettél. Sok sikert a továbbiakhoz!”

*

-Tudod mit Yoh?

-?

-Ígérjük meg, hogy Villámot csak együtt használjuk.

-Rendben.

-Ez lesz a mit kis cicánk.

„-Milyen rég is volt. Még annak idején az volt az első ígéretünk, hogy Villámot csak együtt használjuk. Yoh azóta megkomolyodott és talált magának egy védőszellemet. Tudom, hogy sokra viszed még Asakura. Tudom. De azt is, hogy Anna segíteni fog benne.” –és ment tovább az útján mi ismeretlen, de tudja még találkozik Yohval és a többekkel.

*

Vége!!!