5. fejezet

Eljött az este.

- Elmentem! - kiáltott a konyhába Misuko.

- Rendben kicsim! Tsubasa, gyere, segíts kicsit, kérlek!

- Máris anya!

Tsubasa a konyhába rohant. Főzés közben az anya rákérdezett:

- Tsubasa, Misuko mióta focizik?

- Ha jól tudom már 6 éves kora óta...a szobájában egy csomó serleg és fénykép van...focis cuccok meg ilyenek még...

- Értem...

 Misuko lesétált a focipályára. Táskájából elővette a focicsukáját, felhúzta, elővette a labdáját is és ment a pályára. A rúgásokat gyakorolta. Jópár rúgás után elgurult a labda és Misuko utánafutott. Hajolt le érte, de valaki éppen ugyanakkor nyúlt érte.

- Huega? Szia! Te meg?

- Öhm...megláttam, hogy itt vagy...és gondoltam rádköszönök...

- Éppen pihenőt akartam tartani...kérsz egy ásványvizet?

- Köszönöm, elfogadom...

Leültek a domboldara. Misuko elővett két üveg vizet és egyiket Huega kezébe nyomta.

- Kösz...

 A nap már lement és a hold ragyogott az égen. Misuko elfeküdt a símogató fűben és vízkortyolgatás közben az eget bámulta. Huega mélyeket sóhajtott.

~ Kettesben vagyok vele, a hold ragyog, és nem focizunk...első alkalom...mégsem történik semmi...milyen gyáva egy alak vagyok...mit kéne tennem? Talán...áh...

- Huega...

- Hm?

- Köszönöm, hogy elkaptál a meccsen...ha nem tetted volna... most éppen otthon feküdnék, mert fáj a hátam...

- Öhm...nincs mit...

Misuko felült.

- Mitől pirultál így ki? Lázad van, vagy...- kezét Huega homlokára tette.

- Nem...semmi...tényleg semmi!
- Oh, értem...

Misuko keze még mindig a fiú homlokán volt. Lassan lejjebbcsúszott a keze és megmaradt a fiú arcán.

~ Érzem, hogy majd kiugrik a szívem ~ gondolta Misuko és ő is elpirult.

Egymás szemébe néztek. Hosszú-hosszú percekeg így voltak. Mintha Misuko keze Huega arcához forrt volna. Huega egy idő után felemelte kezét és megfogta az arcán pihenőt.

~ Fiatalabb nálam...kissé zavaró...de olyan szép szemei vannak...

Hirtelen Huega átölelte a lányt. Misuko karjai lassan Huega dereka köré fonódtak. Lassan felemelte a fejét és arconcsókolta Huegát.

- Wakabayashi azt mondta, hogy baj lesz...hogy fiatalabb vagyok nálad...

- Kicsit tényleg zavar...de legalább magasabb vagy - mosolyodott el.

Misuko hátrált egy picit.

- Csukd be a szemed...

- Mert?

- Csak csukd be....

Úgy tett. Misuko vett egy nagy levegőt és adott Huega szájára egy puszit, de amint érezte, hogy a fiú karjai kicsit szorítják őt rendesen megcsókolta. Huega szava is elállt.

- Kissé el vagy képedve...bocs, első voltál...

Huega csak össze-vissza makogott, amin Misuko csak kuncogott.

- Ennyire nem kell meglepődni.

- De...én...szóval...a...izé...vagyis...- beszélt össze-vissza.

- Úgy látom a kelleténél jobban összemelegedtetek - hallottak meg egy ismerős hangot.

- WAKABAYASHI!!! - ugrottak el egymástól.

- Nyugalom, nem zavarok tovább...folytassátok csak - vigyorgott.

- Ööö...

Mind a kettőjük csak dadogott.

- Na sziasztok!

The End