4. fejezet

 Pár hét múlva elkezdődött a foci-idény. Tsubasa izgatottan ébredt. Első dolga az volt, hogy berohatn nővéréhez. Igazából ébreszteni ment, de elkésett: Misuko már teljes focifelszerelésben az ágyán feküdt és a labdát dobálta a levegőbe.

- Szasz öcsi! Elaludtál?

- Mikor keltél?

- Szokásos időben...

- Vagyis?

- Háromnegyed 5.

- Oh...készenállsz az első meccsünkre?

- Naná! Menjünk!

Pár perc múlva a pályán voltak. Jópáran körégyűltek, csak hogy lássák az első meccset.

- Nah, végre itt vagytok! - mondta Ishizaki.

Míg beszélgettek, Huega csak állt és csodálta Misukot.

- Kedves nézők! - szólalt meg a hangosbemondó. - kezdődjék az első mérkőzés!

Üdvrivalgás hangja csendült fel.

- Egy nagy meglepetéssel szolgál a Nankatsu csapat! A valaha Olaszországban játszó gólkirály...nő az ő csapatukban játszik : Misuko Kaeneshi! Kezdődjék a meccs!

A bíró a sípjába fújt és elkezdődött a játszma.

Hamarosan vége lett az első félidőnek. A meccs állása 2-2 volt, tehát a következő félidőben kellett egyenlíteniük.

- Gyerünk fiúk, így nem fogjuk megnyerni! - kiáltotta Misuko.

- Igaza van...- értett vele egyet Tsubasa.

- Látszik, hogy rokonok vagytok - mosolygott Misaki.

- Tsubasa, mi lenne ha Misukoval és Huegával együtt támadnátok és a többiek pedig fognák a játékosokat.

- Nem is rossz ötlet...akkor legyen így...mindent bele! - kiáltotta.

- Mindent bele! - harsogták a többiek kórusban.

A bíró ismét a sípjába fújt. Rögtön az ellenfélhez került a labda. Szerencsére Tsubasa gyorsan reagált és időben el tudta venni a labdát. Odarúgta nővérének.

- Ezaz! Misuko, menj kapura! - kiáltotta Tsubasa.

A lány bólintott és indult. Hirtelen szinte a semmiből előbukkant egy hústorony és egyenesen Misuko felé tartott. Megkezdődött a harc a labdáért. Egyszercsak a fiú mellkason lökte Misukot és elment a labdával. A lány lerogyott a földre, karjaival átfogva felsőtestét. Arca kissé kipirult.

- Misuko - rohant oda Tsubasa és a többiek. - Jól vagy?

Bólintott és lassan felállt.

- Az a barom mellbelökte - morgolódott Huega.

- Jól vagyok, semmi bajom...folytassuk...- mondta még mindig piros arccal Misuko.

Ismét támadásba lendültek.

Már csak pár perc volt hátra a meccsből és még mindig 2-2 volt az állás és az ellenfél csapata gólhelyzetben volt.

- Nem rúgjátok be! - kiáltotta Tsubasa és felrúgta a levegőbe a labdát, jó magasra.

Az előbbi hústorony a labda után ugrott, hogy befejelje a kapuba.

- Huega - fordult Misuko a fiú felé.

- Igen?

- Dobj fel - mondta.

- Úgy érted...

- Igen...

Összenéztek és bólintottak. Misuko nekilendült és Huegának futott. A fiú összetette a kezét és amint érezte tenyerében Misuko cipőjét feldobta. A lány bukfencezett a levegőben egyet.

- Akkor is mi nyerünk! - ordította és teljes erejéből belerúgott a labdába, amit éppenhogy elért

Valami csoda folytán a labda egyenesen a hálóba repült! A bíró sípolt, jelezve: vége a mérkőzésnek.

- Az eredmény 3-2 a Nankatsu javára! Misuko csodálatos gólja megmentette a csapatot!

Misuko elvesztette az egyensúlyát a levegőben és nem tudott úgy fordulni, hogy a talpára essen.

~ Misuko ~ gondolta Huega és odarohant a lány alá.

Ő pont a karjaiba esett. Összenéztek.

- Nyertünk? Nyertünk! - örült Misuko.

Örömében átölelte Huega nyakát.

~ Te jó ég...mennyire örül...~ gondolta Huega és elpirult.

Misuko kiugrott Huega karjaiból és odarohant a többiekhez. Ölelgették egymást és tomboltak: első meccsüket megnyerték!