3. fejezet

- Na most kezdtem el unni - mondta Misuko.

Két lába közé vette a labdát, feldobta a levegőbe, és egykézre állt. Belerúgott a labdába.

- Nem rúgod be! - kiáltotta Wakabayashi és ugrott a labdáért. Épphogy el tudta téríteni a labdát, de éles fájdalom hasított a kezébe.

Misuko sem tétlenkedett, a labda után ment és az utolsó pillanatban belefejelt. A labda szabályosan a kapuba repült.

- Erről ennyit - állt fel a földről Misuko.

- Ki vagy te? - kérdezte elképedve Huega és Wakabayashi egyszerre.

Elmosolyodott, majd sapkája simléderéhez nyúlt és levette a fejéről.

- A nevem Misuko Kaeneshi. Örvendek!

- De hisz ez egy...egy...

-...lány? - fejezte be a mondatot az időközben befutott Tsubasa.

- Öcskös, te meg? Az...az az én labdám...? Te jártál a szobámban!

- Igen, sajnálom, de nagyon örülök!

Mindenki elképedve bámult a testvérpárra.

- Nem hiszem el, hogy egy lány rúgott nekem gólt - öklözött bele a földbe a jó kezével Wakabayashi.

Misuko felsóhajtott és odament hozzá.

- Segíthetek? - nyújtott neki kezet.

- Köszönöm - ragadta meg.

- Tsubasa, ő az a csaj, akit mondtál? A...nővéred?

- Igen! És sokkal jobb, mintha száz bátyám lenne! A szobájában egy rakás serleg van, és még az Ifi bajnokságot is megnyerte a csapatával!

Huega ledermedve állt.

~ Hihetetlen...nem hiszem el...ez a csaj megvert...

- Tsubasa, jófej a nővéred! Tényleg tud foci terén!

- Köszönöm a bókot - pirult el egy kicsit Misuko.

- Misuko, nincs kedved a mi csapatunkhoz csatlakozni?

- Nos...nem rossz ötlet...úgyis be akartam lépni egy csapatba...

Beesteledett. Tsubasa még mindig a többiekkel focizott, de nővére a domb oldalára ülve figyelt. Közben levette a mezt, amibe beleizzadt és felvett egy izompólót.

- Huhh...kifáradtam...és már este is van...menni kéne haza...Misuko, jössz? - indult Tsubasa.

- Kicsit még maradok. Szeretném kiismerni a csapattársaim - mondta mosolyogva.

- Akkor jó...de ne maradj sokáig.

- Nyugi, öcskös, tudok magamra vigyázni!

- Tsubasa, várj! Én is arra megyek - rohant utána Ishizaki. - Sziasztok!

Fél óra múlva Misaki is elment és már csak hárman maradtak.

- Huega, mi van, alszol? - kiáltott Wakabayashi, mivel a fiú kissé elbambult.

- Öhm...tessék?

- Na jó, mi a gond?

Huega Misukora nézett.

- Semmi.

- Oh, te jó ég...csak nem szerettél bele Misukoba? - kapott fejéhez.

- Ugyan...!

- Tegyél le róla...még nálad is idősebb!

- Csak egy évvel! Az túlélhető!

- Ah...mindegy...mennem kell, kettesben hagylak titeket. De ha nagyot koppansz, nem akarom azt mondani, hogy "Ugye megmondtam!?"

Azzal ő is lelépett. Misuko felállt és lement a pályára.

- Végeztetek is? Hiszen még csak...- órájára pillantott. -...negyed tíz van.

- Igen.

- Jut is eszembe...bocs a lepancserezésért - mosolyodott el.

- Öhm...már nem is emlékszem rá...

- Akkor jó...- bólintott és a labdához ment.

- Misuko, lehetne egy kérésem?

- Persze, mondjad csak!
- Megmutatnád nekem azt a rugást, amivel berúgtad az előbb azt a gólt?

- Úgyérted...amit Wakabayashinak lőttem?

- Igen.

- Természetesen.

Misuko dekázgatott kicsit a labdával, majd amikor leesett rátette egyik lábát.

- Na figyelj...

Két lába közé vette a labdát és kicsit ugorva feldobta. Utána vett egy nagy lendületet, előrehajolt, egyik kezén megállt, majd a felfelé lendülő lábával teljes erőből belerúgott a labdába, ami egyenesen a kapuba szállt és átszakította a hálót.

- Te jó...ég...- dadogta Huega.

Misuko még mindig a jobb kezén állt.

- Huega, dobd ide a labdát, kérlek!
- Jó.

Úgy tett. Misuko elrugaszkodott, kezével feltolta magát és a a levegőben bukfencezve két lábával megállította a lábát és úgy tért vissza a földre.

- Lány létedre jól játszol.

- Köszönöm...Huega, kérdeznék valamit.

- Hm?

- Van egy rúgás, amit nagyon szeretnék elsajátítani, de egyedül nem tudok olyan magasra ugrani...szóval, segítenél? A focimeccseken nagyon hatásos ez a rúgás...

- Persze! Mit kéne tennem?

- Szóval...

- Tsubasa, hát a nővéred hol van? - kérdezte Tsubasa anyja.

- A pá...- itt elharapta a mondatot, mert eszébe jutottak Misuko szavai. -...vagyis még sétál egy kicsit.

- Szóval ilyen, ha az ember lánygyermekkel él...

Tsubasa csak vigyorgott mint a tejbetök.

~ Nem mondhatom el, hogy Misuko is focizik...